Álompalota - Ingatlan Portál

Foglaló vagy előleg?

Az ingatlanügyletek során ritkán fordul elő, hogy a vevő a szerződés megkötésekor azonnal készpénzben fizet. A szerződésszegő magatartás, valamint az előre nem látható kockázatok ellen úgy védekezhetünk, ha a szerződésbe biztosítékot is beépítünk, ilyen lehet a foglaló, vagy az előleg.

Mit is jelentenek ezek a fogalmak?

A foglalót a vevő adja a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül a szerződés beteljesedésére. Szerződés nélkül foglalót kikötni nem lehet, a foglalónak mindig az adott szerződéhez kell tapadnia, vagy a szerződésben kell szerepelnie. A foglaló összege a felek megegyezésének függvénye, olyan nagyságú legyen, ami komoly hátrányt jelent a szerződő félnek, a vételár 5-20 %-a között mozog, általában 10 %. Ha a vevő megfelelő indok nélkül eláll a szerződéstől, elveszíti a foglalót, míg az eladónak ilyen esetben a kétszeres összeget kell visszafizetnie. Amennyiben a szerződés olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél egyaránt felelős, a foglaló visszajár. A foglalót bele kell számítani a vételárba.

Az adásvételi szerződésben lehet előleget is kikötni. Az előleg mindössze pénzügyi megállapodás, nem pedig biztosíték. Ez egyfajta részletfizetés, akkor állapodnak meg róla, ha a vevőnél nincs meg a teljes vételár. Ha bármelyik fél meghiúsítja a szerződést, elszámolnak a megfizetett előleggel és egyéb következménye nincs a szerződésszegésnek.

Velencei Zoltán - Tulajdonostol.Com

Érzelmi kötődés = meghiúsult eladás

Lehet olyan, hogy maga az eladó lesz a gátja az ingatlan értékesítésének?

Ritkább esetek közé tartozik, mégis előfordul, hogy egy tulajdonos érzelmileg oly mértékben kötődik eladó ingatlanjához, hogy emiatt éppen egy potenciális vevővel való egyeztetés során riasztja el őt a vásárlási szándékától, holott, semmilyen hátsó szándéka nem volt a tulajdonosnak. Egyszerűen csak kifejezi erős kötődését, amire egy vevő nem biztos, hogy úgy reagál, ahogy az mindkettejük számára kedvező volna.

Ennél még nehezebb esetek közé tartozik, amikor egy tulajdonos a kötődését “forintosítja” is, vagyis az ingatlan reális értékét megnöveli több százezer, vagy akár millió forinttal is, majd amikor egy potenciális vevővel leülnek tárgyalni, nem hajlandó engedni az árból.

Pedig sajnos ilyen jellegű érzelmeinket, “összegszerű kötődésünket” nagyon ritka esetben nyeli be egy vevő, és jobb is, ha megpróbáljuk ezt a pluszköltséget levonni az elképzelt árból. 20-25 év eltöltött idő egy lakásban, vagy házban valóban sokat jelenthet, de amikor eladásra kerül sor, mindig az adott élethelyzetet kell alapul vennünk és megtalálni azt a motivációt, amely segíthet a minél sikeresebb eladásban.

Mint ahogy használt autónkat sem úgy adjuk el, hogy: “mekkora kirándulásokat tettünk vele, s milyen hosszú utakat bírt ki alattunk”, s ezért többletköltséget számítunk fel a vevőtől. Ilyenkor a szubjektív megítélés nem számít és nem is lehet erre alapozni, vagy ezen érzelem mögé bújva eltitkolni lényeges dolgokat a leendő vevő elöl.

Fontos, ha magunk intézzük az eladást és több vasat tartva a tűzben sok helyen hirdetjük, hogy lehetőség szerint ezek mindegyike szinkronban legyen egymással! Vagyis, ha időközben kicsit lejjebb visszük az árat, azt mindenhol javítsuk ki, ne fessünk rossz képet ingatlanunkról, csak mert nem egységes áron van hirdetve.

A hiredetések előtt érdemes alaposan utánajárni ingatlanunk pontos, földhivatalban is bejegyzett paramétereinek, kezdve a pontos “nm” alapterülettel. Ha mindezeken már túl vagyunk és hirdetésünk kellőképpen felkeltette az érdeklődést, s ennek köszönhetően folyamatosan nézik a lakást, ne kapjunk vérszemet, hogy csak azért is feljebb vigyük az árat. Kivéve, ha erről több, párhuzamosan aktív vevőérdeklődővel előre meg tudunk egyezni, hogy, amelyikük többet kínál, az viszi.

Velencei Zoltán - Tulajdonostol.Com